Míg a KV Társulat Gardéniája, Spiegl Anna játéka és a Kákonyi Árpád komponálta fantasz-
tikus ének-kvartett révén, a végén ütött nagyot, ez az előadás azonnal iszonyatos erejű
felütéssel indul. Valamikori
úriasszony, ellenállóként nácik macája, elhagyott feleség, vé-
gül zugivó dédnagyi: az első generációs Nő parókás szerepében Tokai Andrea lehenger-
lő intenzitással, letaglózó drámai erővel indít.
Elzbieta Chovaniec, kizárólag női sorsokat felsorakoztató drámája csak látszólag alkohol-
centrikus, csak annyira, amennyire ez itt nálunk Kelet-Európában elkerülhetetlen. A má-
sodik Nő, Borbély B.Emília ugyan a munkálkodós pénzhajszában keresi a mámort, öniga-
zoló önfeláldozása sem nélkülözheti azonban a toxikus rásegítést.
Koltai M.Gábor imponáló biztonsággal
építi fel az éles összecsapások jeleneteit, pontos
értelmezéssel alapozza meg a karakterképeket. A csalódásokat, veszteségeket
mindenki
dühödt agresszióval bosszulja meg a neki kiszolgáltatott gyengébben, a saját gyermekén.
Él a remény, hátha a
következő személy ki tud lépni az ördögi körből, de a harmadik Nő,
a gyengéden romantikus Lőrincz Rita hiába vonzóan fekete, csehovi tunyasága őt is a
vodkázásba fojtja.
A rendezés kihasználja Iuliana Vîlsan, kis méretre szűkített, többosztatú játékterét, jól
érzékelteti a korok változásait, akkurátusan összefogott a tempó, a kiváló textus, a moza-
ikos dramaturgia maradéktalanul érvényesül.
Tar Mónika, a negyedik, nyugodt tárgyilagosságával erősen különbözik elődeitől, termé-
szetes harmóniája mögött azért érezni az idáig vezető, kegyetlenül göröngyös utat. Jó is
lenne fellélegezni, lám, egy valakinek azért mégis sikerül! A tortamajszoló párkák alatto-
mos bekerítő hadművelete, a muszáj-esküvő bénító képzete aztán letapossa az illúziókat.
Körkörös a végzet, győz a körkörös homály, vagy mégis sikerül megszabadulni?
Hinnünk kell ebben, amíg ilyen kiváló előadást látunk, Koltai M.Gábor újabb rendezői
telitalálatát, nagyszerű együttest és olyan felejthetetlen színésznőt, mint a katartikusan
szuggesztív Tokai Andrea. |