Vereckei Rita különös ábrákkal egyénített díszletfalai egy filmforgatás kaotikus forgatagát
kerítik, eszeveszett iramban ügyködik sminkes, csapós, kameraman és az egész őrült stáb.
A gondjaiba zápult Rendező, Fodor Tamás aggódva vizslatja a reflektorokat, Lovas Dániel
asszisztensi agresszivitással parancsolgat, a háttérvetítés előtt, kézi erővel ringatott konf-
lisülésen rázódik a komoran árva Homonnai Katalin és az édelegve bájolgó Pallagi Melitta.
A némafilm hangja Viczei Zsolt, a csapatot váltakozva alkotják a kisebb-nagyobb szereplők.
Jeles András filmjét forgatják, Pest a Monarchia idején, mintha Lengyel Péter Macskakő-
jének világa elevenedne meg.
A következő snitt a belvárosi kuplerájba vezet, Nyakó Júlia reszelőshangú madámja a cse-
lédként szolgáló széplányt próbálja kecsegtetőbb altesti munkára csábítani. Az elegáns bá-
ró Nagypál Gábor-nak be kell érnie a tüneményes kis kokott Pallagi Melitta ledér bájai-
val, kinek színpadi teremtménye, megvalljuk, felér a földi mennyországgal. Emberi szimpáti-
ánk azonban az értetlenül maga elé néző, hosszú ideig némán ellenálló Homonnai Katalin-
é, aki átszellemült erénnyel a végsőkig kitart, mígnem a marat-i kádban szenvelgő bajszos
Sipos György szelíd létezése megindítja gyermeki szívét. A másik, a gyámolításra szoruló ár-
va Székely Rozi: visszafogott, belső erőkből táplálkozó jeles alakítás.
Jeles András árnyékában az ő darabját rendezni nem mindennapi merészség, a rendező
Koltai M.Gábor kongeniális módon realizálja a Nevető ember, a Kis Lord sejtelmes képei-
re hajazó textust. Eddig sem hátrált meg a kihívások elől, emlékezzünk csak az egyedülálló
extremitású Európa, Európa! remeklésre. A furcsán lebegő, lassúdad áramlású történést
képes most is megteremteni, csöndek hálójába feszített fojtott indulatokat, a ki nem mon-
dott szavak torkon ragadó feszültségét. A fliegaufi permanens alapzúgás, a szűk térbe szo-
rított cselekmény, a színészegyüttes lézerpontos játéka ellenállhatatlan összhatást gene-
rál. A felvillanó humorszikrák csak élezik a reménytelen kilátástalanság kontrasztját. Két
vénember téved be a forgatásra, kávéscsészéjével Fodor Tamás és gyászkalapkás, ernyő-
jét kivont kardként forgató neje, a páratlan Spilák Lajos epizódja csak múló derültséget
hoz a füstös homályba.
Igencsak rákaptunk mostanság az 1900-as évek nosztalgiájára. Pedig az a Félvilág nem tün-
dérvilág, az a bécsi erdő csúnyákat mesél, a Hauszmann-giccs és a nem dobott macskakő
pofánkba röhög. Szerencsére ennek a csodálatos előadásnak semmi köze sincs ehhez, az
író, a rendező és a Stúdió K társulat különösségében megkapó, lenyűgöző alkotása. Képei
felejthetetlenek, mámorító az atmoszféra költőisége, Koltai M.Gábor és az együttes, élén
a két szélsőség, Homonnai Katalin és Pallagi Melitta mennyei párosával extrém értékű
kincset állít elénk.