László Lili az Asszony asszonynak farkasában. Fotó: Trifonov Éva
Ezzel szemben a kamaraszínházban… nos, ott már az alapanyag, a magyarul először Nyíregyházán bemutatott – és ezért a vállalásért, sőt bevállalásért csak elismerés illeti a színházat – Thomas Middleton-dráma, az Asszony asszonynak farkasa ab ovo, szerzőileg tobzódik a cinizmusban. Mintha Koltai M. Gábor ezekben az itthon kevéssé játszott Jakab-kori darabokban – korábban: Kár, hogy kurva; Amalfi hercegnő – találna analógiát korunk diszharmóniájához, értékválságához.
Hazugság, elvtelenség és kíméletlenség, valós motiváció nélküli, l’art pour l’art gonoszság mozgatja a szálakat, legyen az megcsalás vagy házasságtörés, álljon a háttérben szociopatának is nevezhető arisztokrata özvegyasszony vagy a ranglétra alacsonyabb fokán álló anya, akinek fia frissen nősült – itt könnyen beáldoznak bárkit. Különösen a nemes Lívia bánik úgy mindenkivel, mintha a saját játékszerei lennének. Széles Zita hidegen élveteg nagyvadat mutat, aki nem egyszerűen taktikus, hanem veszélyes stratéga. A kontroll az életeleme, a hatalom és a manipuláció okoz neki élvezetet, kielégülést.
Miközben ebben a világban a férfiak mélységesen megvetik a nőket. A hozzájuk fűződő viszonyt a szexuális kielégítésre vonatkozó használat definiálja, és ebben akár az incesztusig is elmennek. Féltékenységük nem érzelmi, hanem birtoklási alapokon nyugszik.
De még mielőtt megsajnálnánk egy ifjú feleséget, hogy gazdag férfiak elé vetik prédaként, Middleton csavar egyet a dolgon. A fiatalasszony, amint szembesül hiszékeny és puhány férje, Leantio (István István) visszafogott anyagi lehetőségeivel, már jelzi, neki ennyi nem lesz elég, és a szeretői státuszt hideg fejjel vállalja. Őzikeszemű naivából egy férfias férfi, a Herceg (Gulácsi Tamás) ambiciózus kitartottjává válni nem egy pillanat műve, hanem tudatos döntés eredménye. László Lili e. h. Biancája kérgesedik, pragmatikussá válik annak érdekében, hogy az álmait megvalósítsa.
Nem nyelvileg, hanem tetteiben és motivációiban explicit a darab, és ezt követi az előadás: szépelgés nélkül fogalmaz író, fordító (Forgách András) és rendező. Ehhez biztosít időtlen hátteret a színház minden saját fekete fala és az a kifutószerű, a csapdából menekülési útvonallá váló (és fordítva) hol kint, hol bent, hol járási, hol evési felületnek használható, ide-oda tologatható térelem, amit Vereckei Rita tervezett. Ráadásul úgy osztja a színpadot, hogy akár párhuzamos helyszínek is létrejöhetnek.
A nők korántsem szolidárisak egymással, de önzésükben is ők az erősek ebben a férfiközpontú világban. Ők azok, akik képesek túlélni, és a rettenetes szituációkból is a lehető legjobbat kihozni. Az más kérdés, hogy távolról nézve ez a lehető legjobb is minimum megalázó, de a női integritás ekkor is igyekszik tartani magát. Mintha a női lélek a legnagyobb korlátok között is inkább képes lenne a döntési szabadságra.
A férfiak jóval statikusabb karakterek. Ruháik státuszt is jelentenek: a közember, az udvari zsúrpubi, a Bíboros, a katona-uralkodó Herceg. Jellemük változatlan, ami az egyneműbb ruhákon is látszik (jelmez: Szalai Sára). Ezzel szemben izgalmasan változnak a női ruhák a semmilyenségből a valamilyenség felé, egyre többet mutatnak, egyre gazdagabbak az anyagok; és ahogy perfektuálódik a vágy, úgy a frizurák is egyre bomlanak.
A néző érteni véli az ambíciókat, de nem támad fel benne az azonosulási vágy. A rendezői gesztus, a jól választott zenék a jazzklasszikusoktól a Nirvana Rape Mejéig meg aztán pláne távolítanak. Nem vehetjük komolyan a bosszúszomj oltására szerzőileg előírt, egyre kevésbé hihető és egyáltalán nem tisztító vérfürdőt, amit tervezői-rendezői megfogalmazásban egészen addig pörgetnek túl, hogy a halott fehér hálóköpenyben röpköd (egy hevederrel, és minden bizonnyal némi díszítői segítséggel).
És mégis: van ebben a szatirikus, rock and rollba csúszó víg végjátékban valami nyugtalanító. Nem a hőstelenség, inkább a cím kijelölte agresszió. Az egyetlen, amiben állhatatosak tudtunk, tudunk lenni.
Mi? Thomas Middleton: Asszony asszonynak farkasa
Hol? Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház
Kik? István István, Széles Zita, László Lili e.h., Gulácsi Tamás, Pregitzer Fruzsina, Urmai Gábor, Schmidt Sára, Illyés Ákos, Fellinfer Domonkos, Martinkovics Máté e.h., Gyuris Tibor, Rák Zoltán / Fordította: Forgách András / Díszlettervező: Vereckei Rita / Jelmeztervező: Szalai Sára / Dramaturg: Varga Anikó / Rendező: Koltai M. Gábor