|
|
Nyolc kis kritika
Weöres Sándor A kétfejű fenevad
című műve igazi "elvérző" opus,
rendre beletörik a legtöbb rendezői bicska.
Egyébként remekmű: költői
látomás, melynek minden eleme nem is két-, hanem
sokkal több rétegű. Mert persze hogy török
idők, és persze hogy osztrák; persze hogy
legalább két tábor a magyar nemeseké is... De
amikor Koltai M. Gábor nyíregyházi
rendezésében egyszer csak nyomorultak kuporognak
vulkánfíber bőröndjükön, és
Karády Katalin dalát intonálja a kis
játéktérbe beletelepített zenekar, az
embernek határozottan az az érzése támad,
hogy megvan a kulcs Weöres darabjához.
A rendező Sediánszky Nóra dramaturggal alapos
és célratörő munkát végzett:
összerántotta és egymáshoz simította a
szöveg rétegeit; az átváltozásokat, a
túlélési odiszszeiát, ily módon a
korokon átívelő emberi
érvényességet tolva előtérbe. És
persze a háborút, ezt a megavíziót, amely
önmagában is kiélesíti az emberi
gyarlóságot: Bornemissza Ambrus a folytonos
menekülésben nemcsak kényszerű és
szüntelen szerelmi csalásban utazik, hanem lassacskán
saját arcát, személyiségét is
beáldozza a "kompország" oltárán.
Vereckei Rita óriási és ügyes
zsúfoltságot és rendetlenséget
telepített a stúdióba, ahol - mint a viharos
évszázadok során - az átrendezést
maguk a szereplők végzik el.
Koltai M. Gábor alapos elemzéséből
ezúttal nemcsak okos és világos, hanem
érzéki, fölfűtött előadás
született, méghozzá könnyedén és
sok iróniával (meg rezignáltsággal)
beletrafálva napjaink politikai valóságába
is. A humort megannyi személyes sorsdráma színezi
minimum szürkére: Ibrahim és Mandel Avram
Horváth László Attila
alakításában egyazon személyben van otthon,
Báthory Susánna ösztönből vezérelt
eszes figurája Szabó Márta
játékában erős.
A nyíregyházi társulat együttes
játéka meggyőző: az álom lidérces.
- ki -
Nyíregyházi Móricz Zsigmond
Színház, POSZT, június 9.
*****
.
|
|
