Z’ArtKor
Kulturális folyóirat és programajánló film, színház, zene, irodalom, képző- és iparművészeti témában

AZ ECCE HOMO STATUS QUÓJA - PHILOKTÉTÉSZ
2008-04-02 — Árvay Alica

A Szophoklész dráma a trójai háború egyik epizódjának a történetére épül. Trója ostromának hosszas előkészületekor a görögök egyikét balszerencse éri: megmarja egy kígyó. A seb olyan éktelenül bűzlik és olyan rettenetes látvány a görcsökben fetrengő bajnok, hogy a görögök baljóslatú fordulattól tartva jobbnak látják megválni a szerencsétlen sorsú hőstől.
Ezért Poiasz fiát, Philoktétészt kiteszik Lemnosz lakatlan szigetére. Azonban meghagyják neki fegyverét, amelyet örökül kapott: Héraklész íját és mérgezett nyilait, amelyek sohasem tévesztenek célt. A hős kereken kilenc hosszú éven keresztül él magányosan a szigeten, amikor egy foglyul ejtett látnok azt jósolja Odüsszeusznak, hogy Héraklész isteni fegyvere nélkül Tróját nem tudják bevenni. Leleményes Odüsszeusz cselhez folyamodik, hogy Philoktétészt rávegye a harcra a görögök oldalán. Egy ifjú az ő megbízásából felkeresi a hőst, hogy iránta, azaz Odüsszeusz iránti gyűlöletet színlelve elnyerje a bizalmát és elhozza a szigetről. Ez az ifjú Neoptolémosz, Akhilleusz fia. 

A Stúdió “K” Philoktétész-előadásának egyik erénye a nagyon következetesen végiggondolt – leginkább a látvány iróniáján keresztül megnyilvánuló – sajátos színpadi nyelvezet, ami lehetetlenné tesz számára bármiféle álrealizmust. Valószerűtlen díszletekkel, minden konkrét társadalmi környezeten kívül játszódik a darab. 
Lemnosz szigetét például kopott négyszögletes emelvény jelképezi, amelynek a szegélyén bádogcsatornában patakocska csordogál. Philoktétész barlangja ajtóval nyitható. A barlang falán halak úszkálnak, a műanyag tárgyak ordítóan, fájóan otromba fajtájából. Héraklész, az isten, szalmakalapban flangál és varrogat. Odüsszeusz hosszú fekete bőrkabátjában és rezzenéstelen arcával újkori dogmafilmek hőseit idézi. Philoktétész kopott barna öltönyt visel. Amikor Héraklész a darab végén feltámasztja Odüsszeuszt és Neoptolémoszt mesebeli varázsporral, akkor véletlenül – és ez csak merő malőr – a barlang falában úszkáló halacskák egyik-másikára is jut belőle, mire azok boldog ficánkolásba fognak. 

A rendező, Koltai M. Gábor és a dramaturg Sediánszky Nóra vendégszövegeket illesztenek Szophoklész drámájába. Ezeknek a változtatásoknak az egyik nyeresége, hogy újra drámává emelik a ma emberének már puszta szöveggé vált Szophoklész-művet: a színdarabban – szemben az írott művel – Philoktétész megöli régi bajtársát és ellenségét, Odüsszeuszt és az ifjú Neoptolémoszt is, aki visszaélt a bizalmával. A másik előnye az újításoknak, hogy nagyobb lesz tőlük a konfliktus tétje, mert lehetővé teszik azt a gyilkos iróniát, ami Szophoklész drámájában nincs benne. Így van ez például a Casablancából ismert “Ez egy szép barátság kezdete” idézettel is, amit Odüsszeusz mond Philoktétész és Neoptolémosz barátságáról. 
Szophoklész utolsóként írott drámája, a Philoktétész, kicsit olyasféleképpen elköszönés a közönségtől, ahogyan Shakespeare Viharja – mindkét műben a szavak erejébe vetett hit elveszítése a dráma csúcspontja. Ahogy Prospero lemond a szavak mágikus hatalmáról, úgy lesz a Philoktétészben a szavak árulása a legvégső pont, ami a gyilkossághoz vezet. Philoktétész az ismeretlen ifjúba helyezi a reményét, aki megtéveszti, s ezzel megfosztja őt a legvégső menedéktől. 

A rendezői koncepció átgondoltsága a színpadi figurák jellemvonásainak jól eltalált arányaiban is tükröződik: Héraklész és Odüsszeusz istenien indulattalan, Philoktétész és Neoptolémosz túlfűtött, dúlt, dühödten vívódó és verejtékező. Ugyanez az arányosság a konfliktusok viszonyrendszerében is észlelhető. Nemcsak Philoktétész és a külső világ, azaz Odüsszeusz és Neoptolémosz között feszül konfliktus, de külön, az előadásban árnyaltan kidolgozott személyes konfliktus van Philoktétész és Odüsszeusz, Philoktétész és Neoptolemosz, Odüsszeusz és Neoptolémosz között is. 
Neoptolémosz hatalmi játszmákba bevont és korrumpálódó ifjú, aki emelkedni akar, hogy hőssé legyen, és aki éppen a piszkos munkát kapja. Odüsszeusz a tettre kész, a helyzet szükségszerűsége szerint cselekvő céltudatos ember, akinek egykori hősiességéből csak a szükségszerűségek cinizmusa maradt meg. Héraklész isteni magasságból látja az emberi gyengeségek történetének örökös ismétlődését, és kicsit unja is már. Menszátor Héresz Attila Héraklészként rezzenéstelen tekintetével jól érzékelteti ezt az áthatolhatatlan messzeséget. 

A darab Philoktétésze az, akit semmivel sem lehet kiengesztelni, ezért szerethetetlen. Ebből az alakításból kiderül, hogy az önsajnálat és harag hogyan teremti meg a saját valóságképét. Neoptolémosz hiába bánja meg az árulását és ajánlja fel barátságát, Philoktétész ezt nem képes elfogadni. Ilyen a minden megváltástól megfosztott ember, aki a gyűlölet tettrepertoárjának beteljesítésével, gyilkosságának tükrében kénytelen megérteni saját kifosztottságát. Aki csak úgy tud tekinteni magára, mint mindenkitől és mindentől elárult emberre. Philoktétész nem szerethető. A darab utolsó harmadában fehérre meszelt lárvaszerű arccal, taszítóan jelenik meg. Amikor Philoktétészt egy roham ledönti a lábáról, és görcsökben rángatózik, a néző a görög sereghez kezd húzni, akik kitették Philoktétészt a lakatlan szigetre. Nincs az a részvét, amit ennyi szenvedés le ne győzne. 

Mucsi Zoltán mutat egy embert, aki a jogos gyűlöletbe és önsajnálatba pusztul bele. Percről percre, iszonyatosan lassú haldoklással. Olyasvalaki, aki egyedül a magány és sebezhetőség valóságát képes megteremteni. Philoktétész a megsebzett állat kínjával, hideg dühével próbál elégtételt venni Odüsszeuszon: odacsúszni, odavergődni és megmarni, mint ahogyan őt megmarta a kígyó. Ugyanakkor a gyűlöletében és önsajnálatában is embernél nagyobb emberi lényt formáz meg, a trónjáról lezuhant félistent, aki lassú haldoklásában is heroikus erőfeszítéssel készül az utolsó tettre: igazságot szolgáltat magának. Ő a félisten, akinek az igazságszolgáltatáshoz nincs szüksége másra. Végső meztelenségében tárul elénk, egy, a szeretni tudásától megfosztott szeretetre szomjúhozó lényként. 

A darab emberképe nem kíméletes: ez a Philoktétész gyenge, taszító és bűnös, akire azonban mégis szükség van. 
Bátorításnak ez megindítóan kevés, de színházi élménynek elsőrangú. 


Philoktétész / Stúdió “K”

Szereposztás
Philoktétész: Mucsi Zoltán 
Odüsszeusz: Huszár Zsolt 
Neoptolemosz: Kovács Krisztián 
Kar: Menszátor Héresz Attila 

Rendező: Koltai M. Gábor 
Díszlettervező: Vereczkei Rita 
Jelmeztervező: Vereczkei Rita 
Dramaturg: Sediánszky Nóra 
Fény: Fodor Gergely 
A rendező munkatársa: Gyulay Eszter