Öt előadás a Móricz Zsigmond Színházban

Az öt rendező közül az utóbbi években csupán Koltai M. Gábor volt jelen többé-kevésbé folyamatosan a színház életében; az ő munkái korábban is többször céloztak meg egy szűkebb, de az átlagosnál nyitottabb, kíváncsibb közönségréteget. Az Asszony asszonynak farkasa magyarországi bemutató, hiszen Thomas Middleton darabját korábban nem játszották nálunk. Amúgy sem mondhatnánk, hogy Shakespeare késői kortársainak, közvetlen utódainak izgalmas, sajátos drámai világa túlzottan ismerős lehetne a magyar színháznézők számára, hiszen a korszak terméséből nagyjából három darabot szoktak műsorra tűzni színházaink (azokat sem túl gyakran): Middletontól a Rowley-val közösen írt Átváltozásokat, John Ford Kár, hogy kurváját (a „kurvát” általában „k”-val helyettesítve) és a korszak alighanem legjelentősebb drámai alkotását, John Webster Amalfi hercegnőjét. Ez utóbbit Koltai M. Gábor bő tíz éve már színre vitte Nyíregyházán, néhány éve pedig a Magyar Színházban a Kár, hogy kurva megrendezésével is bizonyította, hogy van affinitása e drámai világ iránt és most is erről győz meg. A rendezés a bosszúdráma cselekményét és eszköztárát ironizálja ugyan, de úgy, hogy a játék tétje megmarad, a konfliktusok a maguk valóságában is értelmezhetőek. Middleton darabjának erénye és problémája is kiszámíthatatlansága: karakterei változékonyak, az átélt konfliktusok, sérelmek, szenvedélyek és szenvedések néha egészen szélsőségesen megváltoztatják jellemvonásaikat. Izgalmassá, feszültté teszi ez a cselekményt, váratlan fordulatokat eredményez, ám az éles változások helyenként a hitelesség rovására mennek, a totális vérfürdőbe torkolló befejezés pedig teátrális töménysége folytán óhatatlanul is mosolyt csal a néző arcára. Koltai M. Gáborvoltaképpen ezt a hatásmechanizmust hagyja érvényesülni. Nem teszi idézőjelbe a cselekmény egészét – a jól követhető lélektani folyamatokat pontosan eljátsszák a színészek –, az írói túlzásokat pedig kortársi iróniával láttatja ugyan, de a történések nem válnak önmaguk paródiájává. A markánsan megjelenített karakterek alapvonásait a szélsőségekig viszik el a színészek, a realisztikus tónushoz finoman adagolva a humort, s egyszerre megélve és karikírozva a realisztikusan nehezen értelmezhető extrémitásokat. Mivel a női karakterek az összetettebbek és egyben változékonyabbak is, és javarészt az ő fellángoló szenvedélyük mozgatja a cselekményt, a női főszereplők, Széles Zita, László Lili és Schmidt Sárajól felépített alakításai maradnak meg leginkább az emlékezetben. Hiányérzetem legfeljebb a színház a színházban szituáció megjelenítését illetően van; a leszámolás ugyanis egy színdarab előadásába beleszőve játszódik, ami a látottnál több ambivalens, színház és valóság, tapasztalat és illúzió kettősségével eljátszó rendezői megoldás, ötlet alkalmazására adna lehetőséget. De a produkció egésze igen meggyőzően mutat meg mai perspektívából, kegyetlen humorral és iróniával is átitatva egy időtlen történetet, bizonyítva a színre vitt, magyar színpadokon ismeretlen dráma életképességét is.

Asszony asszonynak farkasa– Pregitzer Fruzsina, László Lili, Gulácsi Tamás és Schmidt Sára (fotó: Trifonov Éva)

URBÁN BALÁZS