A Philoktétész maivá hangolását a Koltai M. Gábor rendező azzal kezdte, hogy Sediánszky Nóra dramaturggal együtt elkészítették a szöveg új változatát. Ez nemcsak azt jelenti, hogy összhatásában napjaink nyelvén szólaltatják meg a darabot (sajátos egyensúlyt teremtve veretesség és irónia között), hanem azt is, hogy továbbírták a történetet. Szophoklész művét Heiner Müller és John Jesurun fordulataival és jeleneteivel egészítették ki.
Az eredeti darab (és mítosz) szerint a Trója ellen induló görögök kitették egy elhagyott szigetre Philoktétészt, mivel már nem bírták elviselni üvöltését, ahogy a kígyómarástól gyötrődött. Tíz év múlva azonban jóslatot kaptak, hogy Philoktétész nélkül nem győzhetnek a háborúban. Ezért rá akarják venni a hőst – aki közben mindenkit meggyűlölt –, hogy térjen vissza közéjük. A feladatot Odüsszeuszra bízzák, aki 10 éve az „internálást” is végrehajtotta. Ő a fiatal Neoptolemoszra „ruházza át” az érvelést. És amikor minden hiábavalónak bizonyul, közbelép Héraklész és a deus ex machina: mégis el kell indulnia Philoktétésznek Trójába. Az új változat szerint a hős őrjöngve fogadja, hogy becsapták, szétveri Odüsszeusz fejét, vízbe fojtja Neoptolemoszt, aztán persze mégis jön az isteni csoda: Héraklész csillámport fújva feltámasztja a holtakat, így három bamba tekintetű, bárgyú mosolyú élőhalott indul Trója felé.

 

 

 

Koltai ezt a történetet jól láthatóan parabolaként kezeli, de semmi tolakodó nincs abban, ahogy ezt a tudomásunkra hozza. A manipuláció természetéről beszél, gátlástalan technikáiról, amorális működéséről, emberi következményeiről. De nem didaktikus felismeréseket keres. Inkább egy kiábrándítóan célratörő világ komor képét vázolja fel.
Ezenközben természetesen kortárs figurákat teremt az előadás. (Ebben segítenek Vereckei Rita archaizálást kerülő öltözékei is.) Huszár Zsolt Odüsszeusza egy mai politikus jellemrajza: számító taktikázással, céltudatos kíméletlenséggel irányítja az eseményeket. De sosem kérdezi meg, hogy miféle célokat szolgál. Kovács Krisztián Neoptolemosza jobb sorsra érdemes ifjú, aki most szembesül a világ mozgató erőivel, többek között a hazugság hatalmával, s benne önmaga súlyával.
Mucsi Zoltán a szenvedésben minden mértékét elvesztett embernek mutatja Philoktétészt. Állandó fizikai fájdalma csak ráerősített arra a lelki kínra, amit feloldozhatatlanul hordoz magában: tartja magát valamire (hisz nála vannak például Héraklész csodafegyverei), mégis kitaszított senki. Szenvedélye, amely egy szerencsésebb világban kreatív energiává válhatna, itt csak tomboló, pusztító őserőként működik.
Menszátor Héresz Attila távolságtartó, ironikus bölcsességgel figyeli mindezt. Előbb mint kívülálló kórus, aki a nagyok dolgától félrehúzódva közömbösen figyel. (Pontosabban a kézimunkájába mélyed.) Aztán kelletlen csodatevőként lép be a történetbe. Tudja, akárhány feltámasztás is, ennek a világnak nincs mentsége.



Szophoklész: Philoktétész
Stúdió „K”

Heiner Müller és John Jesurun szövegeinek felhasználásával

Díszlet, jelmez: Vereczkei Rita
Fény: Fodor Gergely
Dramaturg: Sediánszky Nóra
Rendező: Koltai M. Gábor
Szereplők: Mucsi Zoltán, Huszár Zsolt, Kovács Krisztián, Menszátor Héresz Attila