Móricz amerikai filmsztorit gömbölyít (Horváth László Attila)

Nagy Erzsébet

Nem Móricztól, hanem Móriczról játszanak. Esetleg Móriczcal. Tasnádi István Annuskája Hargitai Iván rendezésében, Ladányi Andrea koreográfiájával kissé erőszakoltan korszerűsített-stilizált adaptáció, Pozsgai Zsolt Naplopókja, melyet Bodolay állított színre, oktalan bolondozás az első Nyugat-nemzedék nagyjaival a híres Négyessy-féle stílusgyakorlatok ürügyén. (A Móriczot alakító Nagyidai Gergő feledhetetlenül adja elő benne A török és a tehenek című gyerekverset.)

Igazi XXI. századi pillantást vet viszont a nagy íróra és művészetére Forgách András darabja, a Tragédia. A viszonylag korai, 1909-ben született remek novellát és annak későbbi, 1933-as, hollywoodi ihletésű változatát, az Egyszer jóllaknit helyezi egymás mellé és helyezi bele az író életébe. A magát amerikanizálni próbáló Móricz Zsigmondot mutatja be. Forgách András az 1993 óta több helyen – köztük Nyíregyházán is – sikerrel játszott darabjában, a Tercettben már biztos színműírói érzékkel tette színpadra Móricz őrlődését a két asszony, az első és a második feleség, a gondos gazdasszony, Janka és a csillogó színésznő, Mária között. Most abból az alkalomból, hogy az író egy amerikai riporter kísértése nyomán amerikai filmsztorit gömbölyít egykori kis remekéből, mosolyos bölcsességgel veszi szemügyre ezt, az író lelkéből kitörölhetetlen viszonyt is. Bravúros szürrealizmussal keveredik a színpadon a szikáran drámai eredeti novella és a szerelmi háromszöggel dúsított-hígított későbbi változatból elképzelt film forgatása, az interjúkészítés meg a Simonyi

Máriával és a Janka emlékével való küzdelem. Koltai M. Gábor rendező győzi az iramot az írói képzelet csapongásával, biztosan veszi az éles kanyarokat, jól követhető rendet tart a merészen változó képek között. Pontosan közvetíti a mai író tisztelgő iróniáját a hatalmas előd iránt. A Tihanyi Ildikó tervezte látványban jól megfér együtt az írói otthon, a puszta, az ifjú gróf vigyorgó falova a záróképben magukra maradó, feketére égett napraforgókkal. A vicc a tragédiával, a derű a teljes reménytelenséggel.

Ha Horváth László Attila és Puskás Tivadar együtt van, általában csoda történik a nyíregyházi színpadon – ez most is így van. Horváth László Attila a paraszti eredetét mutogató, vaskos Móricz játékosan légiesített mását jeleníti meg, Puskás Tivadar könnyedén alakul át dör zsölt amerikai újságíróból felszínes, ám kérlelhetetlen szenvedélyű magyar gróffá. Szalma Noémi aranyló pongyolában a gondos feleséget játszó, a pusztai forgatáson a bájos parasztmenyecskét alakító színésznőt jeleníti meg – mindkét szerepet eredetien, a szokványos manírok nélkül adva. Avass Attila szokott hebrencskedését kellően visszafogva játssza mindkét novellaváltozat hősét, az éhezéstől eszét vesztett, bosszúszomjas parasztot.

Az Annuska a közkeletű Móricz-képet próbálja megújítva újrarajzolni, a Naplopók eléggé földszintes humorral mulattatja a publikumot, a Tragédia meg ínyenceknek való különlegesség.